 |
| Jakub Rozalsky: "Holdra vonyító" sorozatának egyik darabja |
17 éves voltam akkor. Egy mobilházban laktunk, Sierra Vista külterületén. 2 lovunk, kutyáink, tehenünk és csirkéink voltak azon a kis földön. Legidősebb fiúként az volt a feladatom, hogy etessem és gondoskodjam ezekről az állatokról.
A szóban forgó éjszaka viharos monszun eső volt, dörgéssel és villámlással. A monszun néha felerősödik, máskor lecsendesül.
Készen álltam arra, hogy bekuckózzak és nézzek egy jó filmet, amikor hirtelen mindkét kutya elkezdett ugatni és nem fogták be amikor kikiabáltam nekik, hogy lenyugodjanak. Az ezt megelőző hetekben gyakran viselkedtek így és éjjelente sokat ugattak. Ezt a sakáloknak tulajdonítottuk, amelyeknek vonyítását hallottuk. Nos, megkaptam apám 30-30 fegyverét és csak 1 golyót. Arra az esetre, hogy elijesszem őket, vagy ha veszett, akkor lelőjem.
A megtöltött fegyvert a falhoz támasztottam, a hátsó ajtóhoz és felkapcsoltam a kültéri világítást a trailer körül. Az eső épp elállt, így kinéztem az ablakon. Közel az első ajtóhoz láttam a lovainkat és a tehenet, ahogy bámulják a hátsó ajtót. ahol a kutyák ugattak.
Azt gondoltam: " Talán megijedtek a prérifarkastól", ezért megragadtam a puskát és kinyitottam a hátsó ajtót.
Ahogy közeledtem az ajtóhoz, hallottam, hogy a kutyák szűkölnek és sírnak, ezt gondoltam: "Talán egy sakálfalka?"
Szóval, tettem néhány golyót még a zsebembe, feltéve, hogy betölthetem őket, ha nem tetszik, amit látok. - Mi történt az egy golyós limittel? Kérdezi a fordító. - Kinyitottam az ajtót, és meglepő dolog történt!
A kutyáink hatalmas lendülettel berohantak a ház közepére és lekusshadtak a konyha padlójára. A mancsuk mindent összesározott és én bosszús lettem, mert tudtam, hogy az én dolgom lesz feltakarítani. Becsuktam az ajtót és megpróbáltam kirakni őket, de nem lehetett megmozdítani, kibújtak a karomból, ahogy meg akartam őket ragadni. Rémültek voltak. Na, most igazán mérges lettem a "sakálokra", felkaptam a puskát és elijesztem, vagy megölöm őket.
A házunk beton blokkokon áll. Az első és hátsó ajtóhoz kis lépcsősor vezet. 171 cm magas vagyok, egyébként. Kinyitottam a hátsó ajtót és azon a részen kinéztem a sötétségbe. Épp ki akartam lépni, amikor észrevettem, hogy egy szempár visszanéz rám. A földtől az én szemmagasságomig 215 cm vagy ilyesmi magasan voltam. Nos az a szempár velem egy szinten volt.
Azt gondoltam: "A sakál biztosan felment arra a kis kavicsdombra amivel szórtuk az utat, vagy egy madár a mesquite bokron." Így folytattam: " A monszunkor keményen esett, milyen madár keres menedéket egy ilyen bokorban, vagy ebben az időben milyen sakál merészkedik ki?"
Felemeltem a puskát és célozni akartam, amikor villámlott. A fénye megvilágította a kavicsdombot (180 cm lehetett a nagysága) körülvéve a bokrokkal. A fény ahogy jött úgy el is tűnt. Semmi sem volt a rakáson, se madár a bokron.
Akármi is volt, nagyon magas volt és még mindig engem nézett. Hirtelen elöntött a rettegés, ahogy felfogtam, hogy a 30-30-as azzal az egy golyóval semmi. Ha elvétem a lövést, nem lesz időm újratölteni, amíg elkap engem. Ráfogtam a fegyvert és gyorsan becsuktam az ajtót. Ahogy rázártam, rájöttem, hogy ha az a valami meg akar támadni, akkor a trailer falai vagy a bezárt ajtó nem fogja megállítani. Bezártam az első ajtót is, minden villanyt felkapcsoltam. Magamhoz vettem minden golyót, a 30-06-os és a 22-es fegyvert és a konyhába mentem a kutyákhoz. Minden fegyvert megtöltöttem. Megöleltem a kutyákat és imádkoztam, hogy akármi is az ne akarjon bejönni és megtámadni. Egész éjjel ébren voltam, amíg a szüleim hazajöttek.
Az apám dühöngött, hogy minden villany égett és szétnézett a sakálok után. Akármi volt az, elment.
Forrás: dogmanencounters.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése