Reggel 6 óra körül, olyan két évvel ezelőtt történt. Akkoriban Washington Dc. közelében laktam. Egy barátom barátja lakótársat keresett, hogy kifizethesse a lakást bérleti díját, amit talált. Amikor először hallottam erről, ezt gondoltam: Ez az! Itt a lehetőség, hogy elköltözzek otthonról!
Így beköltöztem.
Fél évnyi ott lakás után észrevettem dolgokat bizonyos éjszakákon. Hangosan morgott valami a távolban, nem tudtam volna megmondani honnan jön ez a hang.
Néha közelebbről, néha elég távolról, hogy kintről ne láthassam.
Egy csendes erdős, részen éltem. Sok ember lakott arra. Gyakorlatilag 5 percnyi sétára laktam a Maryland-i egyetem campusától.
Egyik reggel, 6 óra körül felriadtam mély álmomból, látszólag ok nélkül. Vissza akartam aludni, erre gondoltam: "Miért vagyok teljesen éber?"
Fura volt, teljesen felkeltem. Aztán a kertünkből hallottam egy mély, lassú morgást.
Ez az amikor tudod megijedsz. A pillanatban amikor meghallottam, tudtam, hogy ez ébresztett fel. Nyugton maradtam és a következő 5-10 percben nem mozdultam. Ekkor ez a valami felélénkült a kertben. A morgástól a vad zihálásig terjedt a skála. A lény tüdeje masszív és erős volt, mert ugyanúgy hangzott mint amikor egy ló vesz levegőt, ha mellette állok. Amikor kifújta a levegőt az orrán, még inkább hasonlított a fújtatása a lóra, de ő agresszívnak tűnt. Tudtam, hogy nem egy ló az. Nem lehetséges hogy oda tévedjen egy, de ami ott volt, nagyon is létezett. Fel alá szaladgált a mi és a szomszéd hátsó udvarán, egészen a kerítésig, mintha csapdába esett volna.
Gyakran megállt, a levegőbe szimatolt és hangosan prüszkölt. Úgy hallatszott, hogy épp az emeleti hálószobám alatt volt. Nem akartam kinézni az ablakon, mert azt gondoltam, hogy hallucinálok és csak a fejemben van.
Ezt gondoltam: "Ez a lény fel akarja magára hívni a figyelmet."
Az ágyamban maradtam mozdulatlanul és nagyon be voltam sz#rva! Azt gondoltam, hogy egy vérfarkas, mielőtt láttam volna. Mindig hittem benne, hogy léteznek.
A srácok akik alattam laktak, kiabálni ordítani kezdtek: "El diablo!"
Újra és újra csak ezt hallottam, diablo, diablo!
Hallottam, ahogy elhagyja az udvar és rohantam az ablakhoz, hogy még elcsípjem egy pillanatra. A hátát még láttam, széles vállai voltak, mint egy testépítőnek és a fülei hegyesen meredtek a feje tetején. Lassan elsétált, amíg el nem veszett a fák között.
Forrás: dogmanencounters.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése