Mielőtt akármit mondanék a találkozásomról, szeretném tisztázni, hogy amikor láttam ezt az állatot, megkerestem a googleban mi is lehetett.
A tallkozás előtt 3 évvel tanulmányoztam a farkasokat és a viselkedésüket. Tudom, hogy Jackson megye körülbelül 550 km2, a népessége 674158 fő. A vadvilága népes, legfőképp apróvadak és őzek, a ragadozóik a rókák és a sakálok. Nem életszerű, hogy egy nagy ragadozó, mint például a farkas ezekben a szellős, ritkás erdőkben el tudjon rejtőzni.
Egy átlagos farkas territóriuma 20-3000 km2 között változhat, könnyen lehetséges hogy egy ilyen hatalmas állat egyedül van az egész államban.
Lehetséges, hogy azonos farkas-ember-kutya szerű dolgot láttunk a másik történet elmesélőjével.
A történetem:
Otthon voltam, laptopoztam a nappaliban, amikor úgy éreztem, hogy ki kell mennem a mosdóba. Felálltam a székről. Tisztázzuk, nem vagyok pszichotikus, vagy médium de van egy bizonyos hatodik érzékem, amikor tudom, hogy valami figyel.
Van egy hatalmas ablakunk a kanapé mellett, aznap elég hideg este volt, a lélegzetvételt is elég jól lehetett látni.
Az ablak felé fordultam, godolván, akármi néz engem meglátom mi az, mert mozgásérzékelős lámpáink voltak. A konténer lakásunk fel volt állványozva, kb. 150 centiméter magasan lehetett a padlószint. Kinéztem és csak a lámpák fényét láttam, illetve hogy valami el van bújva az ablak előtt, mintha valaki bújócskázni akarna.
Nem gondoltam semmi különösre, figyelembe véve a szomszédainkat, akik eléggé lecsúszott alkoholisták, drogosok voltak. Jöttek már át bebámulni, ha nem voltak tiszták. Épp emiatt zárva tartottam esténként a nyílászárókat, nem volt miért aggódnom.
Elmentem a mosdóba, visszaültem a helyemre. A fények elaludtak, akármi is volt az, elment
Azt is meg kell említenem, hogy a szemem elég éles, 30 méternyire meglátok egy madarat a fán.
A fények újra felgyulladtak. Felpillantottam a képernyőről és egy részeg idiótára számítottam, amint bambán néz befelé. De lefagytam a látványtól. Egy hatalmas, de tényleg hatalmas farkas állt ott, amint rám nézett a sárgás szemével.
A fülei úgy néztek ki, mintha felvágták volna mint a dobermannak, az arca inkább emberszerű volt. Nem egészen emberi, de az állvonala inkább arra hasonlított mint egy farkasra. Az ajkai visszahúzta, ahogy vicsorgott rám, de nem hallottam az ablak miatt. A fújtatása látszott az üvegen. Olyan magas volt, hogy fél fejjel az ablak teteje felé nyúlt. Ha a szélességét kellene leírnom azt mondanám, talán az én váll szélességem hasonló.
Akármi is lehetett, valószínű farkas ösztönöknek engedelmeskedett, az egyetlen dolgot tettem, amit tudtam: szem kontaktus kerülése, és a lehető legkisebbre összehúzni magad, közben mutatod a torkod és a gyomortájékot. Ezzel az alárendeltséget mutató pozícióval próbálkoztam, persze közben rettegtem. A szemkontaktus tartásával vetélytársat láthat bennem, a meneküléssel pedig ingerelném arra, hogy még jobban el akarjon kapni. .
Ahelyett, hogy működött volna és továbbáll, inkább ráütött egy hatalmasat az ablakra, az egész konténer megrázkódott és azután ment el.
Azóta semmi furát nem láttam vagy hallottam, eltekintve azoktól a fura vonyításoktól a hátsó utcák felől.
Isten segítse azt a szegény embert, aki le akarja vadászni ezt a fenevadat. Azt leszögezhetem, akármi is volt ez az állat, nem volt barátságos. Ha az lett volna, nem ütötte volna meg az ablakomat és nem morgott volna rám úgy, mintha elvettem volna az ételét.
Az ő olvasatában az ablekom támadta meg, megértettem miért volt agresszív. A territóriumán voltam egy olyan behatoló, aki fenyegeti a zsákmányszerzést.
A legokosabb minél távolabb maradni tőle és tisztelni. Ő is csak egyike Isten különös teremtményeinek.
Forrás: https://dogmanencounters.com/jackson-county-ks-encounter-2/
Illusztráció: http://www.stonegatemhcommunity.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése